Visiting the Auschwitz Memorial and Museum / Az Auschwitzi Múzeum és Emlékhelyen jártam

I was thinking about what to write about my visit in Auschwitz. I can start with repeating those who have already visited it: „You must come here once in your life”.
Terrible that it is a museum on the spot where hundreds of thousands suffered, died and where humanity wasn’t present. It is useful to see what it was like in order to understand it and to prevent to happen such madness in the future. I went on a 4 day-long –roundtrip to Krakow-Wieliczka salt mine-Auschwitz-Zakopane in October 2017.
On the 3rd day after visiting the Wawel in Krakow we went there in the afternoon, it took for 2 hours by bus. You can go there on your own by train, bus, car, or you can participate in an excursion organized from Krakow.
As far as I saw individuals must also go with guides in groups, so you can’t just walk in and be on your own inside.
About the terrible things happened here I don’t think I have to write, it is not a history lesson here, it is a photo blog with my comments and suggestions how to go somewhere, how to visit something, what to see, what to do—etc.
Gondolkodtam, mit is írjak az Auschwitzban tett látogatásomról. Talán úgy kezdem, hogy azokat idézem, akik már jártak ott előttem: “Ide egyszer az életben el kell jönnie mindenkinek “. Rettenetes, hogy egy múzeum van egy olyan helyen, ahol több százezer ember szenvedett és halt meg. Hasznos látni is, hogy milyen volt ez a tábor, ahhoz hogy megértsük mi történt itt és hogy megakadályozzuk, hogy a jövőben ilyen történjen.
2017 októberében egy 4 napos túrán vettem részt Lengyelországban, mialatt meglátogattuk Krakkó-Wieliczka sóbánya – Auschwitz – Zakopane-t.
A 3. napon először meglátogattuk Krakkóban a Wawel-t és délután elindultunk Auschwitz felé, ami kb 2 óra busszal. Vonattal, busszal, autóval is lehet menni vagy részt lehet venni egy Krakkóból szervezett kiránduláson. Amennyire láttam, akik egyedül érkeznek is csak csoportosan idegenvezetõkkel látogathatják a múzeumot, tehát nem lehet csak úgy bemenni és egyedül sétálgatni.
Az itt történt szörnyű dolgokról nem gondolom, hogy kell írnom, ez itt nem történelemlecke, hanem egy fotó blog, amelyben a bejegyzéseim és javaslataim vannak, hogyan menjetek valahova, hogyan látogassatok meg valamit, mit nézzetek meg, mit csináljatok…stb.

The most important to know: it was the largest of concentration camps and extermination centers, built in 1940, scene of the most terrible massacre of mankind from 1942-1945, more than 1,3 millions were sent to the camp, of whom about 1,1 million died here by the nazis, Jews, gipsies, politically unwanted…, Polish, Hungarians, Germans, Czechs…etc etc etc… Liberated in 1945 by the Soviets, it is a museum since 1947 and an UNESCO World heritage sight since 1979. There are 3 parts: Auschwitz I, Auschwitz II – Birkenau and Auschwitz III – Monorowitz and many satellite camps, we visited the first 2.
A legfontosabb tudnivalók Auschwitzról: 1940-ben épült, ez volt a legnagyobb koncentrációs és halál tábor, 1942-1945 között az emberiség legrettenetesebb mészárlásának helyszíne, több mint 1,3 millió embert küldtek ebbe a táborba, ebböl kb 1,1, milliót megöltek a nácik; zsidókat, cigányokat, politikailag nem kívánatosakat… lengyeleket, magyarokat, németeket, cseheket … stb. stb. … A szovjetek 1945-ben szabadították fel, 1947 óta múzeum, 1979 óta az UNESCO Világörökség része. Három részből áll: Auschwitz I, Auschwitz II – Birkenau és Auschwitz III – Monorowitz és több kisebb tábor. Mi az első 2-öt látogattuk meg.
82B81872-701A-460F-942A-87C0D8417DE9

We had a Hungarian speaking guide (there are 300 guides in the Auschwitz – Birkenau Museum, only they can guide the visitors, in more than 20 languages). The museum is open every day but is closed for example on the 1st of November. In 2016 there were more than 2 million visitors, i saw the chart outside the museum, so many visitors per year so far the museum hadn’t had. Hopefully in the future it will continue and more and more will come.
At Auschwitz I. After the entrance you go through the gate under the ’Arbeit macht frei’ (Work sets you free) sign.
Buildings, exhibitions, execution walls, wire fences…
Volt egy magyarul beszélö idegenvezetönk (az Auschwitz – Birkenau Múzeumban 300 idegenvezetö van, több mint 20 nyelven vezetik a látogatókat). A múzeum minden nap nyitva van, de például november 1-jén Halottak napján zárva kegyeleti okokbvl. 2016-ban több mint 2 millió látogatója volt, eddig még soha nem volt ilyen sok. Remélhetőleg a jövőben is folytatódik a látogatok számának növekedése és egyre többen jönnek.
AUschwitz I-nel a bejárat után áthaladtunk a kapun az “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) felirat alatt.
Bent épületek, kiállítások, kivégző falak, drótkerítések …

Many of the inmates just run towards the electrified barb-wire fences to end their sufferings, because they couldn’t bear more.
Voltak olyan rabok, akik inkább nekimentek az áram alá helyezett kettös szögesdrótkeritésnek a tábori terror elviselhetetlensége miatt.

There is a separate building for the Hungarians, for the terrible things this nation did, because the Hungarians were one of the most diligent if not THE most diligent ones in sending people to this place, more than 400.000.
A magyarok számára külön épület van, hogy mindenki láthassa, amit ez a nemzet tett. A magyarok voltak egyike a legszorgalmasabbaknak, ha nem a legszorgalmasabbak az deportálásban, több mint 400.000 veszett el itt.

There is a building in which you find tons of human hair cut off the women after they had been killed in the gas chambers, kilograms of glasses, photos of relatives of the deported, thousands of suitcases, shoes…etc.
Van olyan épület, amelyben több tonna emberi hajat lehet találni, amit azokról a nőkröl vágtak le, akiket megöltek a gázkamrákban, több kiló szemüveg, fotók a deportáltak családtagjairól, több ezer bőrönd és cipő…

In some of the rooms it wasn’t allowed to take pictures for example where the hair was because of piety. In one of the buildings was a corridor with photos of the deported on both sides of the walls, bald & in striped camp uniform. Photos, because before 1943 the SS didn’t use tattoos of numbers on the forearm, rather photos. Under the photos were information about their occupation, when they arrived, when they died. None of them in the photos survived, and most of them could survive here for 3-4 months. And yes, you have to look into the eyes of these people. But you can’t look long because you just have to go out to the fresh air.
Egyes helyiségekben nem volt szabad képeket készíteni, például ahol a haj volt, kegyeleti okokból. Egy épületben a folyosón a falakon mindkét oldalon deportáltak fotói voltak, csíkos tábori egyenruhában, kopaszon. Fotók, mert 1943 előtt az SS még nem számtetoválásokat használt, hanem fotókat. A fotók alatt információ volt a foglalkozásukról, mikor érkeztek, mikor haltak meg. A fotókon levökböl egyik sem élte tul az itt tartozkodást és a legtöbbjük csak 3-4 hónapig maradt életben. És igen, bele kell nézni ezeknek az embereknek a szemébe amikor itt setálunk. De nem sokáig tudsz rájuk nézni, mert ki kell menjél a friss levegőre.

In Auschwitz I. we went into a building, I didn’t know first what it was because the guide hadn’t said before and there was no sign outside.We went in, she didn’t say anything, she just pointed up to the ceiling, there were holes, where the cylinders of Zyklon B (hidrogen-cyanide) gas were thrown from. And that is when we understood where we were. In the gas chamber in Auschwitz I, which was used until the bigger one in Auschwitz II-Birkenau wasn’t built. You just shiver when you go out of this building… and you just don’t want to think and you don’t want to remember to the photos you had seen about Auschwitz in the history books. Here was the crematorium too, it is said that 340 corpses per day could have been cremated here.
Auschwitz I.-ben beléptünk egy épületbe, nem tudtam először, hogy mi volt ott, mert az idegenvezető nem mondta és nem volt felirat kívül. Bementünk, az idegenvezetö nem szólt semmit, csak a mennyezetre mutatott. Lyukak voltak ott, ahol a Cyklon B gázt tartalmazo dobozokat ledobták. És akkor megértettük, hogy hol vagyunk. Az Auschwitzi I. egyik gázkamrájában, melyet addig használtak, amíg a nagyobb Auschwitz II-Birkenauban meg nem épult. Csak remegsz, amikor kilépsz az épületből … és nem akarsz gondolkodni, és nem akarsz emlékezni azokra a fotókra, amelyeket Auschwitzról láttál a történelem könyvekben. Ez egyben a krematorium is volt, a német hatoságok szerint egy nap alatt 340 holttestet is elégethettek itt.

We left Auschwitz I and went by bus to Auschwitz II – Birkenau which is an about 10 minutes ride by bus from the first one.
The entrance is the so called „Gate of Death”, where the deported arrived by train, they got off, women and children one side, men the other.
Miután elhagytuk Auschwitz I-et és átmentünk Auschwitz II-Birkenau-ba, amely egy kb. 10 perces ut volt busszal. A bejárat az úgynevezett “Halál kapuja”,
ahol a deportáltak vonattal keresztülhaladtak, kiszálltak, a nők és a gyerekek egyik oldalra, a férfiak a másikra.

1EF3A8FA-E2DE-4DA3-9C77-C51347095737

0EC15361-C2EF-419F-B748-E71A0BC99AB9
És itt volt, ahol szétválasztották őket:
And this is where they were selected,

to right goes who can work, to left goes who can’t work (children, pregnant women, the old), those who were „can’t work” directly went to the gas chambers (70-75% of them did so). The others to the camp,
És itt volt, ahol szétválasztották őket: jobbra megy, aki tud dolgozni, balra megy, aki nem tud dolgozni (gyermekek, terhes nők, öregek), akik “nem tudnak dolgozni” közvetlenül a gázkamrába mentek (a szállitmány 70-75%-a igy végezte), a többiek a táborba.

where we could visit the barracks they lived in, the bathrooms they used…
Itt meglátogattuk a barakkokat, ahol laktak, az általuk használt fürdőhelyiségeket …

No heating, no running water, but there were rats and lice and diseases decimated them. It was ice-cold, windy while we were walking there for 20 minutes and it was only October. In the Winter in ’42 and ’44 the temperature was minus 28-33C. A real Death camp…
Nem volt sem fütés, sem folyó viz, de voltak patkányok és tetvek és betegségek, amik tizedelték az itt tartozkodókat. Jéghideg, szeles idö volt, mig 20 percig sétálgattunk majd megfagytunk és még csak október volt. Az ’42-es és ’44-es esztendőben mínusz 28-33 °C volt télen. Halál tábor …

I don’t know how I should finish this post, maybe like in the history books that it is a shame of mankind, that it never can happen again, that there was no humanity at all, that we can’t let crazy ideas, people lead the world/empires/countries/people… It is a sensitive topic even after more than 70 years but I think the more people know about it, the more they can understand it, maybe the more chance there is that such or something similar won’t happen again.
Sometimes I can also write about not only jolly beautiful sights/things to do rather serious ones. It is a shocking experience but I think a must see!

Maybe seeing my photos some will want to visit this museum, maybe seeing my photos some will think about wanting to get to know more about this era, maybe seeing my photos I made you think for 5 seconds about how cruel life can be and how lucky you are being here reading right now on your iphone/smartphone/computer my post…

Nem tudom, hogyan kéne befejeznem ezt a bejegyzést, talán ugy, ahogy történelem könyvekben le van irva, hogy ez az emberiség szégyene, hogy ilyen soha többé nem fordulhat elő, hogy itt az emberbaráti szeretet egyáltalán nem volt jelen, hogy nem engedhetjük meg, hogy őrült ideák, emberek vezessék a világot / birodalmakat / országokat / embereket … Ez egy érzékeny téma még több, mint 70 év után is, de úgy gondolom, minél több ember látja milyen volt, talán annál nagyobb esély van arra, hogy ehhez hasonló nem fog megtörténni megint.

Nem csak gyönyörű látnivalókról / dolgokról írhatok, néha komolyabb témákról is lehet. Ez egy felkavaró élmény volt, de azt hiszem, mindenkinek látnia kell/kellene! Talán a fotóimat látva néhányan majd szeretnétek meglátogatni ezt a múzeumot; talán a fotóimat látva, néhányan azt gondoljátok, hogy többet szeretnétek megtudni erről a korról; talán a fotóimat látva, öt másodpercig elgondolkoztok azon, hogy milyen kegyetlen az élet és mennyire szerencsések vagytok, hogy most éppen itt olvassátok az iPhone-otokon / okostelefonotokon / számítógépeteken a bejegyzésemet…

Vicky

More information on Auschwitz: Hasznos informáciok:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.